A Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetői, Orbán egyik kedvencével az élén, politikai tartalmú jelentéseket gyártottak, semmi olyasmit, ami egy valódi szakmai műhelyre emlékeztetne. Ehhez képest a pofátlanul magas javadalmazásuk ellenére, a VIP‑bankkártyák használatától sem riadtak vissza, mintha a közpénz egyfajta lojalitási jutalom lenne. Ez a történet nem botrány, hanem rendszerleírás: ha a vezér kedves hivatalának nincs valódi feladata, talál magának egyet – például a saját kényelmének finanszírozását. A szuverenitásvédelem nem az országot védi, hanem a saját privilégiumait, és a jelentések sem a valóságról szólnak. A vége mindig ugyanaz: a közpénz fogy, a semmitérő jelentések szaporodnak, a felelősség eltűnik.