Zárt ajtók mögött indult a nagy NVVH-s elnökválasztósdi. három civil szervezet is bábáskodik a folyamatnál – a TASZ, a Helsinki Bizottság meg a K-Monitor -, hogy minden tiszta legyen. A Tisza-frakció egyenesen külföldről importálja Sárvári Nicholast, a kanadai-magyar jelöltet a Vagyonvédelmi Hivatal élére. A korrupcióellenes hivatal vezetője – mint a ahogyan köztársasági elnök is – szimbolikus pozíció. Érthető, ha felmerül a kérdés: miért nem magyarországi gyökerű emberek kerülnek ezekre a területekre? Miért nem kommunikálják nyíltan a képviselők állampolgársági státuszát? Miért tűnik úgy, mintha külföldről jönne a „szakértelem”? Mi indokolja a kettős állampolgárok felülreprezentáltságát az új politikai elitben?